Az első tábor aktív tagja volt Erdei Krisztina is, aki 2003-ban elnyerte az év diákújságírója országos címet, és azóta már az RTL Klub hírszerkesztőségének meghatározó munkatársa.

Lehetőségek tárháza, csibészség, barátok, megannyi élmény – ezt jelentette számomra az általános iskola, pontosabban a szerkesztőségi élet. Tizenévesen leginkább szabadultam volna az iskolapadból, alig vártam, hogy véget érjen a tanítás. Nem gondoltam volna, hogy lesz egy foglalkozás, egy csapat, ami miatt vissza akarok menni délután...

Sőt, ki vágyna a nyári szünetben is tanulásra? Én nem ilyen gyerek voltam. De ez nem is klasszikus értelemben vett tanítás volt. Elsők között lehettem, akik cikket írtak, az akkor még Bányainfó nevű iskolaújságba. Fantasztikus érzés volt, hogy a szemünk láttára vált valósággá, előttünk jött létre a lap.

Ezek után nem is volt kérdés, hogy nélkülem el sem kezdődhetett az első médiatábor. Az út hosszú és fárasztó volt, emlékeim szerint legalább két átszállással, órákig tartó zötykölődéssel, cipekedéssel és Csaba szóvicceivel telt a nap első fele. De minden elejtett vicces és kevésbé ütős poén megérte. Itt nem volt záróra, nem lőtték fel a pizsit sem, mintha egyetlen nap lett volna a tábor, aminek a végén senki nem akart hazamenni. Írtunk, versengtünk, nevettünk és nem csak a tanárokkal, hanem bizony rajtuk is. De ott lehetett.

Gyerekkorom egyik legszebb időszaka volt. Játékosan ismerkedtünk vele, de magával ragadott a szakma – még ha sokszor linkeskedtem is. S akkor talán még ki sem mertem hangosan mondani, de reméltem, hogy egyszer talán újságíró lesz belőlem. Teltek-múltak az évek, ez a gondolat pedig mindig ott motoszkált bennem. Végül a gyerekkori álom valóra vált. Újságíró, pontosabban szerkesztő-riporter lettem. Imádom a munkám és nagyon hálás vagyok a tanárnak, aki mindezt lehetővé tette. Csaknem 15 év telt el azóta, hogy találkoztunk, de ha akkor nem segít, és nem mutatja meg ezt a világot, most biztosan mással foglalkoznék.