Több évben is lelkes résztvevője volt a tábornak Szilágyi Fruzsina, aki jelenleg már szinkrondramaturgként (is) tevékenykedik.

Irodalom, filmművészet, idegen nyelv. Három olyan terület, mely előbb vagy utóbb, de bekerült az életembe. Nem túlzok, amikor azt mondom, az általános iskola adta meg azt a hatalmas lökést, mely segítségével elindulhattam jövőbeli karrierem felé.

Mivel mindig is érdekelt az írás, illetve a média, örömmel hallottam, amikor Csaba először meghívott engem is a médiatáborba. Bár már több mint tíz éve volt, még mindig emlékszem a filmes élményekre, a csapatépítő játékokra és a vidám hangulatra. A legmeghatározóbb élmény kétségkívül a filmnézés és elemzés volt. Akkor még nem tudtam, hogy a felnőtt, „valódi” életben is ezzel fogok foglalkozni. A médiatáborban és az iskolában óriási tapasztalatokra tettem szert. Ezeknek köszönthetően ma már második anyanyelvként tekintek (többek között) az angolra, szeretettől csillogó szemekkel fogok meg egy könyvet, a filmes világot pedig második otthonomnak érzem. Nem véletlen, hogy az általános iskola után kétnyelvű gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Nem véletlen, hogy egyetemen a nyelvészet világába tekintettem bele mélyebben, ahogyan az sem, hogy ott kezdtem el komolyabban fordítással foglalkozni, szakdolgozatomat pedig idegen nyelven, film és könyvelemzésből írtam. Bár hosszú és rögös út volt ez, mégis sikeresnek mondhatom, hisz ma már szinkrondramaturgként fordítok és szinkronizálok filmstúdióknak.

Bár az útközben megtapasztalt dolgok is lényegesek, a kezdet a legfontosabb. Ez a kezdet volt nekem az általános iskola, ahol megmutatták, hogy szerethetem őszintén az irodalmat és a médiát. Talán, ha más iskolában, más tanárok tanítottak volna, ma nem tartanék itt. Azt pedig nagyon bánnám.